Buszon a következő párbeszéd hangzott el, Anya és Kisfia között

Buszon a következő párbeszéd hangzott el, Anya és Kisfia között.
K: Anya majd, veszel nekem olyan verdás táskát mint ami Martinak van?
A: Zalánka, most nem megyünk abba a boltba!
K: melyik boltba megyünk?
A: most bevásárlunk az ebédhez, de csokit, cukrot nem veszünk!
K: Miért? Pedig jó kisfiú vagyok Anya! Lécci,lécci,lécci
A: Zalánka! Fejezdbe ne hisztizz , meg mondtam , hogy most nem!
K: Ez nem igaz! Anya lécci,lécci! Sírás!
A: Meg foglak mondani apádnak , hogy hisztizel, mindjárt hívom is!
K: Teli torokból……JÓ MONDJÁL MEG APÁNAK, ÉN IS MEGMONDALAK , HOGY MINDIG BELEPISÍLSZ A KÁDBA!
ANYA: szégyenében lesüllyedt egészen a padlóig, mindenki aki fültanuja volt , vissza szórította a nevetést, és csak ilyen pukkadozó hangok voltak halhatók!

A kislány hisztizik a boltban, anyuka pedig végtelenül türelmes, maximálisan higgadtan nem enged neki.Megy a hiszti, hogy kell neki valami de anyuci mosolyogva nyugodtan mondogatja hogy:
– Etelka, nyugodj meg mindjárt a pénztárnál leszünk.
Hiszti, hiszti vergődés ordítás, anyuka megint mondja:
– Etelka, nyugodj meg mindjárt a parkolóban leszünk 10 perc és hazaérünk.
Egy hölgy megszólítja anyukát:
– Elnézést, de ön hogy tudja ilyen nyugodtan kezelni a helyzetet.
Erre anyuka megszólal:
– De hölgyem! Etelka én vagyok!