A férfi nem tudott fizetni a benzinkúton, mert nem tudta bankkártyája PIN-kódját. Ekkor egy idegen…
„Amikor megnéztem, mit írt a számla hátuljára, nem hittem a szememnek.”
Tyson Crawley már sok olyan történetet olvasott, amiben ismretlen emberek segítettek másoknak, de ő maga még soha nem tapasztalt ilyet. Nemrég azonban igen kínos helyzetben találta magát a benzinkúton. Miután megtankolta az autóját, bement, hogy fizessen. Aztán… Történetét a Facebookon osztotta meg:
„Tehát ma valami hihetetlen dolog történt velem… Sok hasonló történetet olvasok a Facebook posztokban, de ma velem is olyan dolog történt, ami miatt billentyűzetet ragadtam, és szeretném, ha minél több emberhez eljutna.
Reggel 6:20-kor megálltam a benzinkútnál tankolni, majd bementem, kértem egy kávét, és indultam, hogy fizessek. Egy ember volt csak előttem, ő is kávét fogott a kezében, és fizetett.
Előző este áttettem a pénzem egy új bankszámlára, de elfelejtettem regisztrálni hozzá az új bankkártyámat.
A fizetésnél próbáltam egy másik, közös számlát használni, de nem tudtam a PIN-kódot. Hiába próbálkoztam, rendre rossz számot ütöttem. A kutyám ugatott a kocsiban, dolgoznom kellett, én meg ott álltam megszégyenülve, és nem tudtam fizetni.
Az a férfi, aki előttem volt, visszasétált és megkérdezte:
– Szüksége lenne némi készpénzre?
– Köszönöm nem, nem… csak nem emlékszem a PIN-kódomra.
– Rendben, de szívesen segítek…
De csak nem sikerült rájönnöm a jó számra…
A férfi odament a kasszához, ahol a benzinkutas ugyanúgy padlót fogott, mint én, amikor mondta, hogy kifizeti a számlámat.
– Ez egy szabad ország, nem igaz?” Nem segíthetem ki egy testvéremet, ha akarom? – kérdezte tőle az idegen.
Teljesen ledöbbentem, mert 110 dollár volt a végösszeg. S mert kifogytam az ötletekből, fizetni nem tudtam, hálásan elfogadtam, és mondtam: – Kérem, add meg a nevedet és számodat, azonnal visszafizetem, amint a munkahelyemre értem.
A benzinkutas átadta neki a blokkot, meg egy tollat, ő írt rá valamit, majd összehajtotta és a kezembe adta.
Annyira hálás voltam. Megkértem, had fotózzam le magunkat. Beleegyezett.
– Hát ez nem történik meg minden nap – mondta a kutas. – Ez a te napod!
Megfordultam, hogy még egyszer megköszönjem, de addigra már eltűnt a jótevőm. Kimentem, de ott sem találtam.
Szétnyitottam a blokkot, hogy megnézzem a nevét és a telefonszámát… De ez a kép mindent elmond… Add tovább” állt rajta.
Még egyszer köszönöm neked, te csodálatos ember!
