Megrendítő bocsánatkérés egy tanártól
“Sajnálom, hogy elhitetik veletek, hogy az egyetlen dolog, ami számít, az az a fajta tanulás, ami az iskolában történik. És abból is az a fajta, amely az osztályteremben történik. De abból se minden. Csak azok a dolgok számítanak, amelyek benne lesznek a dolgozatban” – írta diákjainak többek között egy pedagógus.
„Kedves Diákok… – Egy tanár elnézést kér” címmel még a félév kezdetekor jelent meg egy szokatlan cikk a nyugat-kanadai HuffPost British Columbiában. Az írásra, amelyet akár egy magyar tanár is írhatott volna az itteni gyerekekhez, a koloknet.hu talál rá.
„Kedves 21. századi középiskolás diákok! A jövő héten új félév kezdődik, és én úgy érzem, elnézést kell kérnem tőletek. Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére nekünk, tanároknak nem sikerült rábeszélnünk a politikai döntéshozókat arra, hogy változásokat hozzanak a közoktatásba” – kezdődik az írás.
Ezután pontokba szedve leírja a pedagógus, menyire sajnálja többek közt, hogy korán kell beérniük a gyerekeknek az iskolába reggelenként “annak ellenére, hogy az idegrendszerrel kapcsolatban végzett kutatások kimutatták, hogy a tizenévesek agya nem működik optimálisan délelőtt 10 óra előtt”. Azt is sajnálja, hogy „minden egyes tanítási napon hat órát vagytok kénytelenek ülni annak ellenére, hogy kutatások kimutatták a túl sok ülés káros hatását az agyműködésre és az egészségre”.
Emellett elnézést kér azért, hogy sok gyerek, akinek küzdelem az iskola, nem kap semmiféle segítséget a tanuláshoz, mert a jelenlegi gazdaságpolitika nem sorolja szükségleteiket a támogatandó célok közé. És azért is, „hogy olyan tárgyakat kell tanulnotok, amelyek nem érdekelnek titeket, olyan időkben, amikor az emberiség össztudása 12 havonta megduplázódik”.
A fura formában megfogalmazott oktatási rendszer-kritika bírálja az idejétmúlt információkat tartalmazó tankönyveket, a kizárólag versengésre épülő iskolarendszert, „amikor pedig az emberiség fejlődése mindig is együttműködés eredménye volt, amely együttműködést az iskolákban gyakran ’csalásként’ bélyegeznek meg”.
A cikk második fele áttér „bárcsak” kezdetű mondatokra. „Bárcsak ne törte volna össze a bennetek levő kíváncsiságot az osztályterem egyformasága” – írja például. Vagy „bárcsak meglenne az erőm ahhoz, hogy újra meggyújtsam a tanulás iránti szenvedélyt, amely oly nyilvánvalóan ott van a szemetekben az első iskolai napot megelőző hetekben”.
Végül azt az óhaját fejezi, ki, milyen jó lenne, ha elvihetné a diákokat máshová, ahol az oktatási rendszer fontos a politikusoknak, akik hiszik, hogy az, hogy milyen lesz országuk társadalma a jövőben, attól függ, milyen az oktatási rendszer ma.
A levél aláírása: „Üdvözlettel, egy Tanár”.
A levelet teljes terjedelmében itt olvashatja angolul, itt magyarul.
