Ezért fáj olyan veszettül, ha a papír elvágja az ujjunkat

Az egyik legrosszabb élmény az életben.

Áúcs, a papír elvágta az ujjamat!

Életünk apró, de kellemetlen epizódjai közé tartozik, amikor véletlenül elvágja az ujjunkat egy papírlap.

Bár viszonylag kis sebről van szó, iszonyatosan tud fájni – ha nem szégyellnék, sérülésünk pillanatában ordítanánk, akár egy csecsemő. De mi az oka annak, hogy egy vékony kis semmiség ekkora kínt tud okozni az embernek? Mint mindenre, erre is talált magyarázatot a tudomány.

Túl érzékeny és túl sekély

3 oka is van annak, hogy a papírvágás úgy fáj, mint a veszedelem. Ha jobban belegondolsz, a vágás általában az ujjbegyet éri, ahol rengeteg idegvégződés, nyomás-és fájdalomérzékelő receptor található, hiszen sok egyéb más mellett az ujjainkkal fedezzük fel a világot.

Az Index szerint mivel azonban testünk ezen része ilyen érzékeny, logikus, hogy rosszabbnak érezzük a sebet itt, mintha a combunkon vagy a hasunkon lenne.

A második ok a papírnak az elkészítési módjában keresendő. A vékony kis lapot természetes vagy mesterséges növényi anyagokból képzett rostok „nemezelésével”, majd összepréselésével állítják elő, vagyis tulajdonképpen apró darabkákból áll.

Ez azonban azt jelenti, hogy a szélei csak távolról tűnnek egyenesnek, valójában recések, ráadásul maga a papír hajlékony is. Így nem tiszta vágást ejt, mint mondjuk egy kemény, éles szike, hanem roncsoltat, ami sokkal jobban fáj – írja az rd.com. A darabkák egyébként rosszabb esetben bele is kerülhetnek a sebbe, további irritációt okozva.

Bárcsak vérezne!

A harmadik, és egyben legkínzóbb ok pedig az, hogy a papírlap nem ejt mély vágást, éppen csak a bőr felszíni rétege alá jut be.

Ez elméletben jól hangzik, de gyakorlatban már kevésbé: a bőr receptorai ugyanis annál érzékenyebbek, minél közelebb vannak a felszínhez. Az sem segít a helyzeten, hogy az ilyen sekély sebek nem véreznek, pedig a vér megóvná a receptorokat, amik védelem híján azonban folyamatosan jeleznek, fájnak.