5 megállapítás, ami minden mániákus félrelépőre igaz

Vagy a vérük, vagy csak az, hogy egyszerűen férfiak – mindegy, mire fogjuk, a lényeg, hogy az állítólagosan erősebbik nem „másként van összerakva”. Sokan evolúciós okokra fogják a félrelépést, hiszen cáfolhatatlan tény, hogy a legtöbb fajnál a hímek nem éppen monogámok.

Azonban ma már meglehetősen ósdinak hat ez a megállapítás, hiszen egyrészt emberek vagyunk, akik – állítólag – irányítani tudják tetteiket, másrészt pedig a szociológusok már rég rácáfoltak arra, hogy ez az alapelv manapság is beváltaná a hozzá fűzött reményeket. Igaz, napjainkban már nem feltétlenül a túlélés számít, de az utódok szempontjából a család egysége sokkal fontosabb, minthogy a férfiak minél több nőt termékenyítsenek meg.

Akármit is mutatnak magukból, a mániákus félrelépők szinte kivétel nélkül önbizalom-hiányosak. Ez a tulajdonságuk könnyen felszínre bukhat akkor, ha olyan nő mellett élnek hivatalos kapcsolatban, aki sikert sikerre halmoz és kellőképpen öntudatos.

Ilyenkor még inkább elnyomva érzik magukat, és valahogy bizonyítani próbálnak – például azzal, hogy folyton új hódításokkal igazolják férfiasságukat. A mániákus félrelépők gyakran nem sikeresek az életben, rosszul keresnek, nem tanulnak jól és nincsenek céljaik. Akikre nem igazak az említettek, általában nem titkolják életvitelüket, de nem is igazán akarnak egy komoly, állandó kapcsolatban élni (tehát nyíltan őrzik függetlenségüket, ám ők így nem is számítanak igazi félrelépőknek).

A férfiak gyakran nehezebben dolgozzák fel a csalódásaikat, egyszerűen azért, mert nem hajlandóak beszélni róluk. Ez sajnos sokszor már gyerekkorban kialakul, amikor a szülők belenevelik a kisfiúkba, hogy sírni lányos dolog, és egyébként is, egy igazi férfi nem nyavalyog.

Nos, ennek gyakran az az eredménye, hogy a felnőtt férfiak képtelenek feldolgozni sérelmeiket, ha egyszer csalódnak és elveszítik bizalmukat, akkor azt az egész női nemre kivetítik. Csalnak, mielőtt őket csalhatnák meg, szakítanak, mielőtt velük szakítanának. Ennek persze megvan a maga szívszorító végkimenetele: sok, akár életre szóló szerelemből szállnak ki még mélyebb sebekkel, és persze maguk után is jó adag fájdalmat hagynak.

A mániákus félrelépőknek alig van őszinte mondatuk, hiszen állandóan rejtegetnek valamit: hazudniuk kell annak, akivel titkos viszonyt ápolnak, és persze annak is, akivel hivatalosan együtt vannak. Ebbe az ördögi körbe pedig kivédhetetlenül csatlakoznak mások is: közös ismerősök, barátok, kollégák, vagy éppen rokonok.

A félrelépők egy idő után nagyon nehezen tudnak eligazodni azon, mit is mondtak előző nap, vagy éppen a múlt héten, ezért gyakran egy komplett élettörténetet építenek ki magunkat, elhagyva a valóságot. Ha nagyon belesüppednek ebbe az életvitelbe, szinte már maguk is elhiszik, amit állítanak – ezért tudnak olyan meggyőzőek lenni.

Azok, akik szinte életvitelszerűen lépnek félre, egész biztosan nem szerelmesek. Többek között emiatt is tudják olyan lazán kezelni a megcsalással járó kérdéseket és beszélgetéseket. Mivel meggyőzőek, nagyon gyakran lépnek fel extrém mértékű határozottsággal, amitől visszariadnak azok, akik megpróbálják értékelni őket. Tehát, ha egy mániákus félrelépővel van dolgod, könnyen megeshet, hogy az egyértelmű lebukás tisztázása során még te kérsz bocsánatot. Azok, akik állandóan hazudnak és rutinszerűen kezelik az ilyen helyzeteket, pillanatok alatt leteremtenek, és elérik, hogy bűntudatot érezz és soha ne merd újra megvádolni őket. És hogy mi ennek az eredménye? Kedvükre garázdálkodhatnak, mégpedig kockázat nélkül…