7 történelmi tény, amiről a tudósok is inkább csak hallgatnak
Tetszik vagy sem, a történelemkönyvekben leírt dolgok bizonyos része koholmány, vagy legalábbis egyszerű következtetés, amire nincs kézzel fogható bizonyítéka az emberiségnek. Az sem ritka természetesen, hogy az emberek lerövidítik, majd akarva-akaratlanul is tévesen adják tovább egymásnak a történelemmel kapcsolatos információikat. A torzított események pedig néha olyan sok emberhez jutnak el, hogy szépen lassan átveszik a valódi tények helyét a köztudatban. Íme néhány történelmi esemény, ami ennek a torzításnak esett áldozatául.
Nem a patkányok terjesztették a pestist Európában.
Régóta szilárd meggyőződésünk volt, hogy a patkányoknak köszönhetően tört ki és terjedt el a “Fekete halál” néven ismert középkori pestisjárvány Európában. Úgy gondoltuk, hogy a rágcsálókon megtelepedett paraziták okozták az óriási méretű járványt, de ez nem így van.
Nem olyan régen az Oslói Egyetem tudósai bebizonyították, hogy nem a patkányok, hanem maguk az emberek voltak a pestis járvány fő okozói. Egészen pontosan emberi bolhák és tetvek, melyek hihetetlen gyorsasággal terjesztették a kórt.
Kleopátra nem egyiptomi volt.
VII. Kleopátra egyike a leghíresebb egyiptomi uralkodóknak. Bár igaz, hogy ő már ebben az országban született, valójában görög eredetű. Családfája I. Ptolemaiosz halála után kezdett el uralkodni Egyiptomban, innentől kezdődött a görög uralkodók dinasztiája. Bár Kleopátra maga nem egyiptomi származású, nagyon jól ismerte a nyelvet és elfogadta az ország számos szokását.
A salemi boszorkányokat nem elégették.
A salemi boszorkányok legendája, a hozzájuk kapcsolódó boszorkányperek és a boszorkányégetés fogalma valószínűleg mindannyiunk számára ismerős. Számos könyv és film foglalkozott vagy tett említést a témáról – valószínűleg ennek köszönhető az, hogy téves legenda indult útnak vele kapcsolatban.
A salemi boszorkányperek egy valóban megtörtént történelmi esemény volt, ahogy az is igaz, hogy valóban kivégezték őket, de a mendemondákkal ellentétben nem megégették, hanem felakasztották őket.
Nem Benjamin Franklin találta fel a villamosenergiát.
1752-ben Benjamin Franklin előterjesztett egy hipotézist, miszerint a villámokat ugyanolyan elektromosság alkotja, mint a hétköznapi értelemben vett villamos energiát. Később ezt bizonyították is, így ma már történelmi tényként kezeljük őket.
15 évvel ezután azonban Joseph Priestley, a népszerű angol filozófus már úgy írta a könyvében, hogy Franklin fedezte fel a villamos energiát – tévesen. A 18. század közepén már sokan ismerték a villamos energiát, és maga Benjamin sem állította soha, hogy ő találta volna fel, pusztán egy vele kapcsolatos kísérlet fűződik a nevéhez.
J. K. Rowling nem volt munkanélküli, amikor a Harry Potter könyveket írta.
J. K. Rowling élete röviden: segélyen élő egyedülálló édesanya volt, majd megírta a Harry Pottert és meggazdagodott.
Sokan olvashattunk már arról, hogy milyen nehéz és embert próbáló időszakon ment át az írónő, mire rámosolygott a szerencse és fenekestül felfordult az élete. Rowlingnak először akkor fogalmazódott meg a fejében a Harry Potter című regény gondolata, amikor Portugáliában dolgozott angol tanárként. Három évvel később visszatért szülővárosába, egy teljes bőröndnyi Harry Potter jegyzettel. Az elkövetkezendő 5 éven tényleg többször is munkanélküli volt, ám ez idő alatt több munkahelye is volt, a regény megjelenésekor pedig egy iskolában dolgozott, tanárként.
Albert Einstein Izrael elnöke lehetett volna.
1952-ben elhunyt Háim Weizmann, Izrael elnöke. Ezt követően az ország miniszterelnöke levelet írt Albert Einsteinnek, amiben felkérte őt, hogy vegye át az ország irányítását. Annak ellenére, hogy a miniszterelnök ígéretet tett a tudósnak, hogy elegendő ideje marad majd a tudományos munkáira, Einsteing visszautasította az ajánlatot.
A tudós azzal magyarázta, hogy bár egész életében fontos tudományos problémákkal foglalkozott, nem rendelkezik ahhoz elég tapasztalattal, hogy embereket irányítson és fontos politikai kérdéseket oldjon meg.
Adolf Hitlert az év emberévé választották.
A megalakulása napjától kezdve a Times magazin minden évben kiválasztja azt a személyt, aki az elmúlt 12 hónapban a legnagyobb változást okozta a világban és ennek kapcsán kiérdemelte az “év embere” címet. 1938-ban Adolf Hitler lett ez az ember.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magazin munkatársai egyet értettek volna a diktátor hatalomra kerülésével vagy az ő céljaival, az “év embere” megnevezésekor ugyanis csak azt veszik figyelembe, hogy ki volt a legnagyobb hatással a világgazdaságra, függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív értelemben.
Bónusz: az esküvői jegygyűrűk hagyományát az egyiptomiaknak köszönhetjük.
A házasságkötés jelképévé vált jegygyűrű hagyománya a középkorban kezdett el terjedni – először Európában, majd szépen lassan az egész világon. Nemrégiben azonban kiderült, hogy ez a hagyomány valójában sokkal messzebbre nyúlik vissza az időben, mint ahogy azt mi gondoltuk.
Az elsők ugyanis, akik a szeretetük jeleként gyűrűt húztak egymás ujjaira, az ősi egyiptomiak voltak. Ők is a gyűrűsujjra húzták, és úgy tartották, hogy a gyűrű ereje keresztülhalad a vénán, közvetlenül az illető szívéhez. A gyűrűt először bambuszból, később fából és egyéb tartósabb anyagokból készítették. Az ókori rómaiak szintén átvették ezt a hagyományt, ők azonban már drága fémekből készítették a gyűrűket, így tulajdonképpen a ma ismert jegygyűrűk az ő hagyományaik nyomán indultak útnak.
