19 ember, aki állásinterjúra ment és pszichés traumával tért onnan haza

betöltés...

A legtöbb ember számára az állásinterjúk mindig nagyon stresszesek. Az álláskeresés okozta kiszolgáltatottság alapjában sem kellemes, a különféle pszichológiai tesztek és trükkös kérdések pedig még rátesznek erre egy lapáttal, hogy a sokszor bunkón viselkedő interjúztatókról már ne is beszéljünk. Nem is csoda tehát, hogy az interneten annyi furcsa és kellemetlen történet kering az állásinterjúkról. Most 19 embert gyűjtöttünk össze, akik a HR-szakemberek furcsa kérdései miatt egyfajta pszichés traumával tértek haza az állásinterjúról.

  • A legrövidebb interjúm akkor volt, amikor bementem a menedzser irodájába, ő pedig kritikusan megvizsgált, majd azt mondta: „Olyan sovány vagy, hogy fogsz így dolgozni? Nagyobb nőt keresünk.” A pozíció valami irodavezetői állás volt. © mari119 / Pikabu
  • 15 évvel ezelőtt kaptam egy munkát háztartási gépek értékesítési asszisztenseként, és a kérdőív első kérdése az volt: „Székrekedésben szenved?” – majd jöttek a szokásos oktatással, munkatapasztalatokkal kapcsolatos kérdések. Még mindig kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett vajon az irodájukban, ami arra késztette őket, hogy ezt a kérdést tegyék fel először. © BakaruBanzai / Pikabu
  • Volt egy furcsa interjúkérdés-sorozatom. HR menedzser: „Mi a felesége telefonszáma?” Én: „Hmm, ő egy másik országban él, ahol most éjjel 2 óra van. Miért kérdezi?” HR vezető: „Az anyukád is ott van?” Én: „Igen, de miért fontos ez?” HR: „Felhívnám őket, hogy megtudjam a legidegesítőbb szokásaidat.” © MunichRob / Reddit

  • Állásinterjúra mentem, 6 jelentkezővel együtt. Egy kopott, csúnya, csupasz falú irodában fogadtak minket a pincében, ahol egyetlen számítógép sem volt. Az igazgató egy aranyos srác volt, ingben, nadrágban és szandálban. Elkezdte mondani, hogy milyen menők (a cég már több hónapja létezik), és hogy azért bocsátották el az előző alkalmazottjukat, mert nem felelt meg a cégnek, és hátrányára volt a csapatnak. Ezután megdörzsölte a tenyerét, majd megkérdezte: „Melyiküket érdekli az állás?”. Egyhangúan azt válaszoltuk, hogy egyikünket sem, majd hátat fordítottunk és távoztunk. © “Overheard” / Ideer
  • Behívtak egy interjúra. A nő 5 percig olvasta az önéletrajzomat, majd felemelte a fejét és megkérdezte: „Mi a neve?”. Erre én közöltem, hogy rajta van a papíron, mire ő felkapta a vizet, hogy nem fog tudni együtt dolgozni egy ilyen emberrel, viszlát! © marklora / Pikabu
  • ,,Ha most adnék neked egy bébielefántot, mihez kezdenél vele?” – váratlan kérdés egy állásinterjún az idősek otthonában. © burns / Reddit
  • Nagyon régen az egyik barátom elment egy interjúra, ahol nagyon kreatívak voltak a HR-esek. Az egyik egy raszta hajú fickó volt, sárgarépás párnával a kézébe, és megkérdezte tőle, hogy „Ha lenne egy állatkerted, milyen állatokat tartanál benne?”. Erre a barátom: „Bocsánat, de ennek mi köze a könyvelői álláshoz?”.

  • Volt egy interjúm egy nagy, normálisnak tűnő cégnél. A megjelölt időpontban érkeztem, majd 40 percet vártam, míg végre valaki foglakozott velem. A HR-es nő egész idő alatt az ajkát festette az interjú közben, majd az interjú végén szemrehányóan megkérdezte: „Miért házasodott meg 19 évesen?” ezután jött a „Szeretne gyereket vállalni, amíg nálunk dolgozik?” kérdés. Mivel mondtam, hogy az elkövetkezendő 7-10 éven belül szeretnék, igen, ezért közölte, hogy nem felelek meg a terveiknek. Mondtam neki, hogy ennek örülök, mert én sem akarok ilyen emberekkel dolgozni.© Masha O. / Yandex
  • Arra kértek, hogy angolul meséljem el a karrierem legfontosabb állomásait. Oké, megtettem. Ezután a HR-es azt mondta: „Én nem tudok angolul, de ellenőriznem kellett, hogy te tudsz-e.” © Olga_Vryadli / Twitter
  • Állásinterjúra mentem egy boltba. A boltos az iskolai osztályzataimról kérdezett, majd megkérdezte, hogyan teljesítettem az óvodában. „Mármint, amikor 4 vagy 5 éves voltam?” – kérdeztem. Azt mondta, igen. Én közöltem vele, hogy nem emlékszem rá pontosan, milyen sikereket értem el az óvodában, ami láthatóan felbosszantotta őt, és végül nem is kaptam meg az állást. © Beam Davis / Quora
  • Volt egy stresszes interjú kérdésem. Megkérdezték, hogy mit csinálnék, ha belépnék az igazgatói irodába, és az igazfató tűzőgéppel meglőne engem. © tayusik / Pikabu

  • Az egyik rokonom cége megszűnt, ezért munkát kellett keresnem. Találtam is egyet, elmentem az interjúra. Amikor a HR-es az önéletrajzomat nézte, így szólt: „Látom, hogy jó alkalmazott vagy, és az életrajzod is jó, félre ne érts minket, de már 37 éves vagy. Olyan munkatársat keresünk, aki fiatalabb és több tapasztalattal rendelkezik.” Egész életemben dolgoztam, nem tudom, hogyan lehetne több tapasztalatom, de jó. © tadeslok / Pikabu
  • Állásinterjúra mentem a rendőrségre. Átmentem a személyes beszélgetésen, majd pszichológushoz küldtek. Teát ittunk, beszélgettünk. Megkérdezték, hogy át tudnék-e szaladni a kis boltba cukorért. Átmentem, hoztam egy egész nagy csomagot, mire váratlanul így szóltak: „Ön felsőfokú végzettségű, önellátó személy, aki megengedheti magának, hogy ne csak saját részére, de az egész csapatnak vásároljon, ezzel pedig sajnos nem felel meg az elvárásainknak.” Még mindig örülök, hogy végül egy másik szakmában kötöttem ki. © Vjacseszlav Sukhanov / VK
  • Prémium autókereskedésben dolgoztam, és magasabb pozíciót ajánlottak fel, ehhez azonban beszélnem kellett az osztályvezetővel, aki olyan volt, mint aki érinthetetlen: elegáns, jóképű, és mindig drága öltönyökben járt. Nagyon ideges voltam, mindenféle őrült kérdés keringett a fejemben. A találkozó helyszíne a céges tárgyaló volt. Odahajolt hozzám, majd megkérdezte: „Tényleg autókat akarsz eladni?” Én: „Nos, igen!” Erre ő: „Kiabáld hangosan, hogy mindenki hallja a cégnél, hogy te vagy a legjobb autókereskedő!” Nem voltam egy átütő erő, de megpróbáltam kiabálni. Ezután két percig ültünk egymással szemben csendben, majd közölte, hogy megkapom az állást.

Bónusz: olyan álláskeresők, akiknek meglehetősen viccesen zajlott az interjújuk.

  • Biztonsági őrként dolgozom, és tanúja voltam a világ legrövidebb állásinterjújának. Egy fiatal srác jött az igazgaztóhoz, hogy megkapja a szakács állást. A következő párbeszéd zajlott: – Tudja, hogyan kell grillezni? – Igen. – Akkor fel van véve. © “Overheard” / Ideer
  • Életem első állásinterjúján a „Hol látja magát 5 év múlva?” kérdésre azt válaszoltam: „Hát, ha nem találok munkát, akkor hajléktalanként.” © evrlstng_winter / Twitter
  • Egyszer állásinterjúra mentem. Elegem volt már, hogy a HR-esek mindig próbára teszik a tudásomat, ezért a „milyen számára a tökéletes munka?” kérdésre azt válaszoltam: „csak fekszem a tengerparton és kapom a nagy fizetést a semmire.” Ez láthatóan meglepte őket, mivel megkérdezték: „Ez most komoly?” Mondom: „Igen, miért? Maga szerint komolytalan vagyok? És miről kellene álmodoznom, hogy napi 120 órában a szántásban dolgozom, vagy mi?” Azonnal felvettek. © Ismeretlen / Vk
betöltés...