5 váratlan tény a középkorról, amely bebizonyítja, hogy a történelem sokkal izgalmasabb is lehet, mint a “Trónok harca”

Az európai középkort nem véletlenül szokás a “sötét” jelzővel illetni: dúltak a háborúk, kórok pusztítottak, a higiénia pedig nem volt túl gyakori vendég az emberiség mindennapjaiban. A korszak viszont emellett megmaradt érdekes és misztikus periódusnak, amiről sajnos még mindig nem tudunk eleget. A cikkünk most segíthet betömni néhány lyukat.

A csíkos ruha nem volt túl jó jel

A középkorban a csíkos öltözet nem számított kimondottan biztonságosnak. 1310-ben egy roueni cipészt például kifejezetten azért végeztek ki, mert csíkosat hordott. Ilyen ruhát ugyanis csak a színészek, a zenészek, a prostituáltak, az eretnekek, az udvari bolondok és azok viseltek, akiknek nem volt stabil helyük a társadalomban. Így különböztették meg őket a nemességtől.

A modern kor tudósainak egyelőre nem sikerült megfejtenie, akkoriban miért tartották rossznak a csíkokat. Néhány szakértő úgy véli, hogy mivel a csíkok elrejtették a test valódi alakját, a kétes alakok arra használhatták az efféle ruházatot, hogy elfedjék valódi személyazonosságukat.

Miért volt csőr a pestisdoktorok maszkján?

A történelem híres pestisdoktorai különleges maszkot viseltek, amelyen egy csőr is helyet kapott. Ez viszont nem azért került rá a ruhára, hogy megfélemlítse az embereket: erős illatú anyagokat raktak bele, mint például az ecetbe mártott rongy, virágok, fűszerek és hasonlók. Akkoriban úgy hitték, hogy a pestist ilyesmi “szűrővel” meg lehet állítani. Azt viszont nem tudni, pontosan mikor készítették ezeket az öltözékeket. A legnépszerűbb elméletek szerint a 14. században, a pestisjárvány kitörésekor használták őket először, de erre nincs konkrét bizonyíték. Néhány szakértő úgy véli, egészen a 17. századig nem találták fel őket.

Az első, emberiség által ismert pestisjárvány a 6. század közepén tört ki, és több mint 125 millió emberrel végzett Európa- és Ázsia-szerte. A 14. században elterjedt járvány előtt a vírus Kínából tört be Európába, majd Oroszországot is elérte, ahol egész városok teljes lakosságát pusztította ki. Európában 25 milliónál is többen vesztek oda a járvány miatt, akkoriban ez a kontinens népességének egyharmadát jelentette.

Miért vannak nyílások a katedrálisok falain?

A középkorban épült katedrálisok felújítása során a szakértők apró nyílásokat találtak az épületek falaiban. Ezeket hagioszkópoknak hívták: rajtuk keresztül lehetett megfigyelni, mi is történik odabent. Bizonyos emberek – például a leprások – ugyanis nem léphettek be a katedrálisokba.

A kastélyok csigalépcsői miért mindig az óramutató járásával megegyező irányban haladnak felfelé?

A középkori kastélyok spirális lépcsőit mindig úgy építették, hogy annak iránya az óramutató járását kövesse. Az ostromok miatt volt erre szükség: a lépcsőn lerohanó várvédők ugyanis így tudtak a jobb kezükkel harcolni, míg a felfelé törő ellenség már kevésbé.

A csigalépcsőknek azonban van még egy trükkje: az egyes fokok magassága és szélessége is eltérhetett. Ez szintén a védőknek kedvezett, a támadók ugyanis rendre megbotlottak és elestek az idegen terepen. A kastélyban lakók pedig, mivel minden egyes lépést ismertek, nagyon gyorsan tudtak rajtuk mozogni.

Találunk azonban ellenpéldát is a történelemben. A Waldstein-kastélyok egyikében például ellentétes irányú csigalépcsőt építettek, mivel a család tagjainak többsége balkezes volt.

Miért harcoltak csigákkal a lovagok?

A Franciaország északi részén, valamikor a 13. század végén keletkezett kéziratokban csigákkal küzdő lovagokról találhatunk képeket. A kutatók nem tudják pontosan, a középkor emberének mégis mi baja volt ezekkel az állatokkal, de elméleteket azért gyártottak róla. Ezek egyike szerint a házából előbújó csiga a feltámadás szimbóluma, a kép pedig valójában egy metafora.

Egy másik verzió szerint a csiga a gyávaságot jelképezi, a legmegbízhatóbb elmélet alapján viszont a csiga a longobárdok szimbóluma lehet – azé a germán népcsoporté, akik a franciákkal háborúztak.

Bónusz: A nők nem voltak olyan szépek, mint a TV-sorozatokban.