Amikor a 93 éves normandiai partraszállás veteránja meghal, nincs senki, aki vinné a koporsót – majd hat egyenruhás tizenéves jelenik meg

Magától értetődik, hogy veteránjaink csak tiszteletet és megbecsülést érdemelnek.

Annyit áldoztak az országukért, a legkevesebb, amit tehetünk, hogy megadjuk nekik az elismerést, amit érdemelnek.

Sajnos, ahogy sok veterán öregszik, és az eredményeiket és önzetlenségüket az idő múlása csökkenti, a társadalom elfelejtheti őket. Ez az, amiért az ilyen történetek, mint ez is, nem csak megmosolyogtatnak bennünket… hanem követendő példát is mutatnak mindenkinek.

Thomas Hunter 1942-1949-től szolgált és a második világháború idején látta a műveletet a “D-day” invázió során.

Hősiessége ellenére Hunter soha nem házasodott meg, amikor hazatért; soha nem alapított családot. 11 testvére volt, de mire 93 éves korában elhunyt, mindannyiukat túlélte.

Az egyetlen élő családtagja néhány unokahúga volt, és amikor a temetés megtervezésére került sor, nem voltak biztosak abban, hogy ki lenne alkalmas a koporsó szállítására.

Bryan Price, a temetkezési igazgató, aki segített a szükséges formaságok megszervezésében, kapcsolatba lépett a helyi labdarúgó csapat edzőjével, Lyn Bankston-al, hogy megtudja, valamelyik játékos hajlandó-e segíteni.

Bankston beszélt Matthew Harrellel, Brett Jurettel, Justin Lawson-nal, T.J. Homan-al, Christian Evans-al és Lee Estay-el, hogy lássák, részt vennének-e ebben. Mindegyikük határozott ’igen’-t mondott.

“Tudják, hogy Mr. Hunter áldozatot tett, és ez jelentett valamit nekik“ – mondta Sharston a Shared.com szerint.

A temetés napján a hat tizenéves megérkezett a labdarúgó-egyenruhájukban, hogy Huntert ’hazavigyék’. A komor szertartás során teljesítették feladataikat, és megadták Hunternek a megérdemelt végtisztességet.

Ralph Abraham, az USA képviselője dicsérte a fiatal férfiakat tettükért, mondván: „Nem ismerik ezt az embert, de tudták, hogy minden veterán megérdemli, hogy méltósággal haljon meg és megtiszteljék az áldozatokért, amelyeket a nemzet védelmében tettek” – mondta Abraham. „Úgy gondolom, hogy ezeknek a fiatal férfiaknak a tettei sokat mondanak arról, hogy mi az igazán fontos – ország, közösség, család, Isten.”

Micsoda szívmelengető történet. Egy veteránt sem szabad elfelejteni az általuk tett áldozatokért. Bizonyos értelemben, amit az új generáció végrehajtott, illő, és biztosan megérdemelt.

Oszd meg ezt a történetet, hogy tisztelegj a veteránok előtt, és tiszteld meg ezeket a fiatal embereket!