9 érdekes dolog, amit kevesen tudnak a Kit-Kat csokiról

“Have a break, have a Kit Kat”. Mindannyiunknak ismerős ez a reklámszöveg és sokan szeretjük is ezt a finom csokoládét. Az egész világon rajonganak érte, immáron 84 éve.

A Kit Kat vagy Kit Cat elnevezés a 18. századra nyúlik vissza, amikor a londoni Kit-Cat talákozón birka pitéket szolgáltak fel, amiket Christopher Catling pékségében készítettek.

A mai jól ismert ropogós csokiszelet Londonban és Délkelet-Angliában, 1935 szeptemberében jelent meg, Magyarországra pedig 1992-ben érkezett meg.

Az 1920-as években Rowntree’s vezette be a Kit Cat elnevezésű dobozos csokoládé márkáját. Az alternatív termékek népszerűsítésével a márka iránti érdeklődés csökkent, végül meg is szűnt. Később egy New York-i gyárban javaslatot tettek egy négy ostyarúdból álló csokoládéra, amit 1935. augusztus 29-én piacra is dobtak Rowntree’s Chocolate Crisp névvel. 1937-ben nevezték át Kit Kat Chocolate Crisp-re. A második világháború után nyerte el a Kit Kat elnevezést és piros csomagolását, amit ma is ismerünk és szeretünk.

1988-ban a svájci Nestlé felvásárolta a Rowntree’s-t, ami azóta nem váltott tulajdonost, így napjainkban is a Nestlé gyártja és forgalmazza a terméket.

A háború alatt a Kit Kat receptje megváltozott.

A második világháború alatt az egyes összetevők adagolását meg kellett változtatni. Mivel az összetevőket kicserélték, a csokoládé íze rosszabb minőségű lett, ez pedig aggodalomra adott okot. Még a reklámszöveget is megváltoztatták azt remélve, hogy fenntarthatják az emberek érdeklődését. A háború végeztével a cég mégis úgy döntött, hogy visszatér az eredeti összetevőkhöz és csomagoláshoz. Erre azért volt szükség, mert a háború ideje alatti értékesítés drámai módon csökkent.

A világháború alatt a Kit Kat csomagolása kék volt.

A világháború idején tejhiány lépett fel, ez arra kényszerítette a gyártót, hogy a tejcsokoládéról fekete, vagyis étcsokoládéra váltsanak. Így változott meg a csokoládé csomagolása a jól ismert pirosról kékre és kapta meg a Chocolate Crips nevet.

A televíziós hirdetés/reklám első éve az 1955-ös esztendő volt.

A televízi egy új hirdetési felületet jelentett a gyártók számára, ugyanakkor nagyon sok pénzbe is került. Kezdetben nem mindenki engedhette meg magának a televízió vásárlást, később viszont, az árak csökkenésével a munkásosztály számára is elérhetővé és megfizethetőbbé vált.

1957-ben már a munkavállalók csokoládéjának nevezték és így is reklámozták. A szlogen arra ösztönözte az embereket, hogy vegyék meg a csokit, hiszen a munkaközi szünetben könnyen elfogyaszthatják és energiát ad nekik. Tökéletes snack-ként árulták a teához vagy kávéhoz, amikor az emberek szünetet tartanak.

Kit Kat volt a Rowntree legkelendőbb terméke.

A Kit Kat piacra dobásától számított két éven belül máris a Rowntree legkelendőbb terméke lett. 1988-ban a Nestlé felvásárolta a céget és a világ legnagyobb részén mai is ők a tulajdonosok. Kivéve az Egyesült Államokat, ott ugyanis a Reese’s Candy Company gyártja a csokoládét. A Nestlé beleegyezett abba, hogy az összetevőket és a gyártási folyamatot Amerikában is fenntartsák, így a népszerű csokoládé íze a világ összes pontján ugyanolyan.

A Kit Kat-be a költségek csökkentésének céljából került bele az ostya.

Az ostya csokoládéba kerülése csökkentette a gyártás költségeit, így megfizethető lett a munkásosztály számára is. Az ostyarudak nélkül ezek a költségek sokkal magasabbak lettek volna. Ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy a kakaóbab jóval drágább volt, mint a keksz ostya.

A Kit Kat Chunky-t 1999-ben fejlesztették ki.

Mivel a Kit Kat népszerű márka volt, a vásárlók szívesen próbálták ki az új terméket, aminek mérete és vastagsága eltért a hagyományos, már jól ismert négy soros csokoládétól.

Napjainkban a Kit Kat már több, mint 300 ízben készül.

A Kit Kat első ízvariánsa 1996-ban került forgalomba, narancs ízesítéssel. 2000 óta szezonális ízekben is kapható a csokoládé, amiknek többsége csak Japánban kóstolható. Ott ugyanis, nemcsak édes, hanem sós variációkat is készítenek, mint például a wasabi, kedvé, matcha tea, miso leves, szójaszósz és tokiói banán.