Hogyan zajlott a kísérlet, ahol 2 évig éltek az emberek egy bura alatt?

A sci-fi írok egyik kedvenc témája az, hogy hogyan élnének túl az emberek egy apokalipszist? Hogyan vadásznának, hogyan lennének képesek felülkerekedni az adott helyzeten? Ezt a felvetést megcsinálták egy kísérlet formájában is, ahova több száz jelentkező közül válogatták ki az arra legalkalmasabbakat. De nézzük és pontosan, milyen is volt ez a kísérlet.

1987-ben, a Sonora-sivatag közepén, Arizonai államban, hatalmas építési folyamat kezdődött. Majd miután végeztek az építkezéssel, hatalmas, futurisztikus búra alakú építmények jöttek létre. Az egészet úgy építették meg, hogy ne jusson be kívülről levegő. Mivel elvileg ilyen elszeparáltan kellene egy másik bolygón is élni.

Magát az épületet és a projektet is Bioszféra 2-re keresztelték.

Maga az épület is annyira egyedülálló volt, akárcsak a projekt. Egy mindentől elzárt, mesterséges, teljesen autonóm ökológiai rendszerről volt szó. Az épület tényleg egyedi: jégesőálló üvegfal választja el a belső teret a külső levegőtől, rozsdamentes acéllemez van még a belső talajok alatt is. Annyira légtömörre sikerült az épületrendszer, hogy a szivárgás csupán 10\%/év körüli lett.

Az épületeken belül 5 életközösség volt kialakítva: sivatag, láp, óceán, esőerdő és szavanna. Épült egy olyan rész is a lakók számára, ahol beleáshatták magukat szó szerint a mezőgazdaság rejtelmeibe. Persze, a lakók kaptak lakóteret is.

A projekt a természet és az ember kölcsönhatásait vizsgálta. Abszolút nem volt köze az űrkutatáshoz. Az első 8 lakó 4 férfi és 4 nő volt. Ők különféle problémák (pl. a légkör változása, korlátozott mezőgazdasági termelőképesség) ellenére, ha nehezen is, de kitöltötték a két évet.  Majd 1993-ba, 6 hónap szünet után 2 nő és 5 férfi érkezett, de ők csak fél évet bírtak.

A kísérlet két éve alatt a biomokban változások történtek. A szavanna szezonális változásokat mutatott, aminek oka az volt, hogy a résztvevők időszakosan levágták a füvet. Az óceán-részleg koralljai szaporodtak.  A szén-dioxid szint erősen ingadozott. Egyéb gondot jelentett a halak tömeges pusztulása és a szűrőberendezések eldugulása. Az oxigénszint is lecsökkent. A legerősebb növények az elkülönítés mellett is jól teljesítettek, de a fák már kevésbé.

A másik fő gondot az okozta, hogy a bentlakóknak meg kellett küzdeniük a növénytermesztés nehézségeivel is. Az egyik fő problémát a napsugárzás csökkent intenzitása okozta, majd mivel a beporzást végző bogarak kihaltak, így nekik kellett saját maguknak csinálni. A kutatók úgy gondolták, pár faj biztos ki fog halni, de ők sem gondolták, hogy ekkora lesz a pusztulás.

25 gerinces fajból 19 eltűnt a két év alatt, a 300 fajból álló rovarállomány 2/3-da szintén kihalt. Viszont egy ausztrál csótányfaj populációja ugrásszerűen megnőtt. Az óceán savas kémhatása erősödött.

Az első kísérletből adód problémákon javítottak, így jöhettek a következő vállalkozó szellemű jelentkezők. A 2. kísérletet 10 hónaposra tervezték, de végülis csak 6 hónaposra sikerült.

Június 1-jén a projektet menedzselő cég feloszlott, így a második kísérletet idő előtt be kellett fejezni. Manapság az épület az Arizonai Egyetemhez tartozik, rengeteg ökológiai és biológia kutatás és kísérlet folyik bennünk, és természetesen a turisták egy közkedvelt látványosság is lett .