Mi vezet egy párkapcsolat lassú “halálához”? – Íme a részletek

betöltés...

“A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.” Elie Wiesel szavaiban bizony hatalmas igazság van.

A szerelem valami csodálatos érzés, amit nem feltétlenül tudunk megmagyarázni. De, talán nem is kell. Leereszkedik az a bizonyos rózsaszín köd, fellobbannak az érzelmek, a vágyak, amiket hosszan tartó beszélgetések, csillogó szemek és érintések tömkelege követ. Ezek mindegyikében viszont, benne van a múltunk, minden egyes csalódásunk, fájdalmaink és veszteségeink, egy szakítás utáni üresség, amikor a padlón vagyunk és úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk felállni onnan. Egy új kapcsolattól mindannyian szenvedélyt, szeretetet, szerelmet, törődést és figyelmet várunk.

Aztán minden egyes kapcsolat egy kicsit másképp folytatódik. Van, ami valóban csak egy kalandként zárul, esetleg egy gyors, kevésbé fájdalmas pofára eséssel, de az sem kizárt, hogy mély és tartalmas kapcsolat veszi kezdetét, amikor a fellángolás már csillapodik és tisztábban látunk mindent. Az érzéseink egymás iránt erősebbek lesznek, kialakul a bizalom és óhatatlanul egymás életének részeivé válunk.

Aztán jön az elkerülhetetlen, az első veszekedések, amikor lehull a lepel választottunkról, na és persze rólunk is. Kiderült, hogy van egy másik arcunk is, amit az első napokban, hetekben eszünkben sem volt megmutatni partnerünknek. Egy-egy vita azonban, nem veszélyeztetheti párkapcsolatunkat, hiszen egy mindennél szorosabb kötelékről, erős érzelmi kötődésről van szó. Legalábbis kezdetben, ugyanis azt a köteléket, amit az elején még megbonthatatlannak tartunk, szépen lassan elkezdi felemészteni valami. Talán észre sem vesszük, akkor még, később viszont, látványossá válik mindez. A bomlás folytatódik és amit öröknek hittünk, egyszer csak elfogy és megszakad.

Kapcsolataink végét nem a heves viták, konfliktusok vagy ellentétek jelentik. Hisz addig, amíg veszekszünk párunkkal, egyfajta érdeklődést is mutatunk iránta, hiszen miért vitatkoznánk, ha már egyáltalán nem érdekelne minket kapcsolatunk? Ugye, hogy ebben van valami? Igen, van, méghozzá hatalmas igazság. Tehát, a kapcsolatokat vagy házasságot a közöny szakítja meg és teszi tönkre.

A közöny egy nagyon lassan kialakuló érzelmi üresség, aminek előbb vagy utóbb, de mindannyian megadjuk magunkat. Ilyen esetekben lép be egy harmadik személy a képbe vagy jön a beletörődés érzése, a megszokás, ami még annál is rosszabb, mintha összeszednénk magunkat, bátorságunkat és búcsút intenénk kapcsolatunknak, legyen az bármilyen hosszú.

De, vajon mi okozza ezt? Miért jutunk el idáig? Hogy lesz az erős és intenzív szerelemből közöny? Közöny, ami lapátot ragad és elássa érzelmeinket.

A lassú és csendes közöny, ami az érzelmek temetője.

Hormonjaink játékot űznek velünk a kapcsolat elején, hiszen az újdonság varázsa eltűnik, ez pedig azt jelenti, hogy kell valami, ami összetartja kapcsoltunkat. Ebben a fázisban már jól ismerjük párunkat, szokásait, napi rutinját, szóval mindent. A megszokás egyrészt jó dolog, mivel mi emberek az állandóságot, az érzelmi stabilitást keressük. Emellett az ismerkedés szakaszában általában alváshiányban szenvedünk az izgatottságtól, így testünknek is szüksége van a nyugalmi állapot visszaállására.

Aztán jön a megszokásnak az a része, ami komoly veszélyeket rejteget magában. A szenvedély, az újdonság varázsa a múlté lesz és az egészséges megszokás mérgező kapcsolattá növi ki magát. Ebben a fázisban már a legkevésbé sem érdekel, hogy dögös-e a párod, hogy ízlett-e neki a vacsora vagy az, hogy jó vagy rossz napja volt-e. Elmaradnak az ölelések, a puszik és persze az intim együttlétek is. Ezek helyére pedig, jön a kétségbeesés, a kétely és nem utolsó sorban a magány. Ez a magány pedig rosszabb, mint amikor valóban egyedül vagy. Van melletted valaki, de ez a valaki tényleg csak melletted van, egy háztartásban élsz vele, de nem vele vagy, nem együtt vagytok. Már nem szólnak a beszélgetések a jövőről, kettőtök kapcsolatáról, esetleg házasságról vagy gyerekvállalásról és persze arról sem, hogy min kellene változtatnotok ahhoz, hogy újra fellobbanjon köztetek a vágy és a szerelem. Már csak lenéző, vádló tekintetek és durva szavak cserélnek gazdát, valamint a szürke hétköznapok is veszekedésekkel telnek meg.

Hosszú hónapokat vagy akár éveket is képesek vagyunk így lehúzni, amikor talán végre eljut a tudatunkig a felismerés, miszerint kapcsolatunk már nemcsak halálra van ítélve, hanem meg is halt. A csodálatos, virágos kert, amiben egyedül ülsz, már csak egy gazos föld, amiből minden jó eltűnt.

A törődés ekkor válik beletörődéssé, az érzelmek teremtőiből pedig érzelmi temetők lesznek. Talán már azt sem tudod, mi tart ott, miért vagy együtt vele. Erre általában a legegyszerűbb válasz, a közös ház, a gyerekek vagy éppen a kényelem. Kényelem, amiben semmit sem kell tenned a kapcsolatodért vagy annak lezárásáért. Úgy érezzük, ez sokkal könnyebb, mint kimondani az igazat, hogy korántsem ilyen életre vágytunk, nem ezt az életet akarjuk élni.

Természetesen, bárhogy próbálkozunk, saját magunk elől soha nem tudunk elbújni vagy elfutni. Egy ideig hazudhatunk magunknak, sőt, másoknak is, de a helyzet ettől még nem változik meg. És, itt jön el a nagy kérdés. Képesek vagyunk drasztikus változtatásokra vagy inkább a lassú halált választjuk? Tovább élünk egy mérgező kapcsolatban vagy képesek vagyunk új életet kezdeni?

Sokan belefeledkezünk a kapcsolat kényelmébe, abba, hogyha nem teszünk érte semmit, akkor ne is várjunk a csodára. Ez nem olyan dolog, hogy újratöltődik, nem egy évelő növény, ami minden évben újra kihajt és kivirágzik. Ha nem teszel érte, akkor egy helyben topogsz, sőt, visszafelé haladsz. Ha csak muszájból gondoskodsz a párodról, ha semmit nem csináltok együtt, ha elfelejtitek, hogy egyszer szerettétek egymást és közös terveitek voltak, akkor az egész mehet a kukába. Amikor az életeteket csak az anyagiak kötik össze, akkor inkább vess véget a kapcsolatnak.

Amikor nem hallasz dicsérő szavakat, amikor nincsenek új élmények, amikor már nincs szeretet, ölelés, puszi és legfőképp őszinteség, akkor nyisd ki az ajtót és engedd el. De, ne élj le úgy egy életet, hogy boldogtalan vagy. Ugyanis, egy kapcsolathoz két ember kell, nem elég csak az egyik fél. Azt a kapcsolatot rendszeresen ápolni kell, babusgatni, különben semmi értelme az egésznek. Felkelni, dolgozni menni, bevásárolni, házi munkát végezni és lefeküdni, nem kapcsolat. A pizsamát munkaruhára cserélni és újra pizsamába bújni unalmas és kétségbeejtő. Nem azért születtünk erre a világra, hogy rutinszerűen csináljuk mindennap ugyanazt. Kellenek az új élmények, viszonzott érzelmek és szeretet, tervek és azok megvalósítása. Enélkül ugyanis, semmink sincs.

Tehát, ha valódi kapcsolatra vágysz, akkor tegyél érte, ha pedig már semmi esély, a köztetek lévő viszony már halott, akkor temesd el és merj szembenézni az újjal, mert ott találhatod az igazi boldogságot, amire mindig is vágytál.

betöltés...