Egy tanár 100 napon át viselte ugyanazt a ruhát, hogy megmutassa, az ész nélküli fogyasztásnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni
Kinyitod a szekrényed ajtaját és szomorú tekintettel megállapítod, hogy nincs mit felvenned. Ez komoly probléma, de még komolyabb, hogy közben a szekrényed tele van olyan holmikkal, amiket csak egyszer-kétszer viseltél. Statisztikák szerint az emberek 60\%-kal több pénzt költöttek ruhákra 2014-ben, mint 2000-ben, de csak feleannyi ideig használták az egyes darabokat.
Julia Mooney tanárnő New Jersey-ben felismerve azt, hogy a fast fasnionnek milyen káros társadalmi és környezeti következményei vannak, és úgy döntött, meglepő módon hívja fel az emberek figyelmét a problémára.
Julia az első posztját az Instagramon 2018. augusztus elején osztotta meg. Azt írta, kihívja saját magát arra, hogy ugyanazt a ruhát viselje 100 napon keresztül. Felkészülve arra, hogy rengeteg kérdést fog kapni, bizonyos dolgokat előre tisztázott.
“Undorító? Ki lesz mosva! Unalmas? Biztosan. Szeretem kifejezni magam a ruháimon keresztül is, ugyanúgy, mint bármelyik amerikai.” Kitért arra is, hogy ha a ruhája elszakad vagy kilyukad, meg fogja javítani, ahogyan azt a múltban is tették az emberek. A munkahelyén pedig kötényt fog viselni, hogy vigyázzon a ruhájára. De lássuk, miért is vetette alá magát ennek a “szenvedésnek”!
Elsősorban az egyszerűség keresése motiválta. Úgy gondolta, hogy nem tartható állapot folyton azon agonizálni, hogy mit is vegyen fel. Ha pedig van két gyereked, reggelente 6:30-ra már készen kell lenned. Ezzel a módszerrel rengeteg helyet is felszabadíthat, hiszen ha kevesebb a ruha, kevesebb szekrényre van szükség, és ezzel óriási helyet lehet felszabadítani a házban.
Amikor elmagyarázta döntését a lányának, társadalmi kérdéseket is érintett. Az emberek hatalmas mennyiségben vásárolnak ruhákat alacsony árakon, ez pedig arra ösztönzi a vállalatokat, hogy termelésüket külföldre költöztessék, ahol az Egyesült Államok törvényei már nem képesek megvédeni a munkavállalókat. Például bizonyíték van arra, hogy egyes országokban kényszermunka és gyerekmunka működteti a divatipart. Vannak dolgozók, akik 3,5-szer kevesebb fizetést kapnak, mint amennyi egy tisztességes, alapvető dolgokat magában foglaló élethez szükséges volna.
A divatipar eljutott arra a szintre, amikor a profit fontosabb lett, mint a munkavállalók jóléte.
A felelőtlen fogyasztói szokások környezeti problémákat is okoznak. Egy farmernadrág előállítása ugyanannyi üvegházhatású gáz kibocsátással jár, mint egy autó 112 km-en át történő közlekedéséhez. 2700 liter víz kell ahhoz, hogy egy darab póló elkészüljön. Ennyit egy ember 3-3,5 év alatt iszik meg.
Néha úgy veszünk meg egy ruhát, hogy nem vagyunk benne biztosak, valaha felvesszük-e egyáltalán. Ennek viszont véget vethetünk, ha ismerjük a tényeket.
Julia arra késztet, hogy gondolkodjunk mielőtt belépünk a “megvesz-visel-eldob-újat vesz” ördögi körbe. Azt kéri, ne tartsuk fenn tovább azt a kultúrát, melyben az embereket a ruháik alapján ítélik meg, helyezzük inkább a hangsúlyt a külső helyett a belsőre. Ezzel a 100 napos kihívással Julia nem azt próbálta elérni, hogy mindenki ugyanazt a ruhát hordja állandóan, csak azt akarta megmutatni, hogy nincs szükség annyi ruhára, amennyit egy átlagember vásárol. Sokkal jobb arra fordítani az energiánkat, hogy jobb emberek legyünk, mintsem arra, hogy jobban nézzünk ki.
A kihívásnak ugyan már vége van, Julia most már nem viseli mindennap ugyanazt a ruhát, de jelentősen lecsökkentette a ruhatárát, és ragaszkodik a fenntartható divat támogatásához.
Továbbra is reméli, hogy kezdeményezése a lehető legtöbb emberhez eljut.
BÓNUSZ: Ők csatlakoztak a kezdeményezéshez
