Hátborzongató történetek, melyek gyerekek szájából hangzottak el
A hideg is kiráz ettől a sztorigyűjteménytől, amelyet gyerekek meséltek el az “emlékeik” alapján. Ha túl élénk a fantáziád, óvatosan olvasd!
A kisgyerekekre gyakran mondják, hogy földöntúli képességeik vannak. Sokan hiszik, hogy előző életeikből törnek fel emlékek, látnak furcsa lényeket, vagy megjósolnak későbbi eseményeket.
Akár hiszel mindebben, akár nem, érdemes lehet elolvasnod ezeket a Boredpanda által összeszedett hátborzongató történeteket, mert érdekes egybeesésekre hívják fel figyelmünket. Na meg arra is, hogy a gyerekek határozottan nem csak aranyos és vicces dolgokat tudnak mondani.
1.
A húgommal, a férjével és a kétéves kislányukkal voltam. Nemrég meghalt szeretteinkről beszélgettünk (az apám mostanában ment el). A sógorom erre hirtelen megragadott egy képet az édesanyjáról, aki autóbalesetben hunyt el, amikor ő hatéves volt.
Amikor az unokahúgom meglátta a fotót, elkezdett nevetni. Megkérdeztük, mi olyan vicces. Ránk nézett és azt mondta: „Ez az én különleges barátom, aki énekel nekem”.
Még mindig kiráz egy kicsit a hideg, amikor belegondolok.
2.
Éppen fektettem a kétéves gyermekemet. Azt mondta, „viszlát, apa!” Erre azt feleltem: „Nem, ilyenkor azt mondjuk: jó éjt!” A válasza: „Tudom. De most ez viszlát.”
Ezek után muszáj volt többször megnéznem, velünk van-e még az alvó férjem…
3.
-„Menj vissza aludni, nincs semmi az ágyad alatt!”
– Mögötted van most.”
Még mindig nem tettem magam túl a borzongáson, amelyet ez az emlék okoz.
4.
Mikor egy régi temetőn sétáltunk keresztül, az akkor 3 éves kisfiam egyszerűen kijelentette: „Itt a bátyám.” Mikor emlékeztettem őt arra, hogy nincs is testvére, azt válaszolta: „Nem, mama, ezelőttről… Amikor a másik néni volt az anyukám.”
5.
2 éves lehetett az unokahúgom, amikor az édesanyja újra teherbe esett. Egyszer odament hozzá, hogy megölelje anyukája pocakját, és azt mondta: „A kisöcsém beteg.” Néhány nappal később a húgom elvetélt…
6.
Amikor a fiam kicsi volt, a krumplitermesztésről beszéltem neki. Elmagyaráztam, hogyan kell a földet felpolcolni a palánta köré, mikor növésben vannak, amire azt felelte: „Csináltam már ezt, amikor idős ember voltam.”
7.
A nővérem kocsijának nekiment egy részeg sofőr áprilisban, és totálkárossá tette az autóját. Vele volt a 4 éves unokaöcsém és az újszülött unokahúgom. Amikor az anyám beért a kórházba, az unokaöcsém megkérdezte, meg akarja-e köszönni a nagy fiúknak. Milyen nagy fiúk, Kaiden? Nagyi, a nagyfiúk, akik velem voltak a kocsiban, amikor minden hangos és ijesztő lett, és akik átöleltek karjaikkal és biztonságban tartottak.
Még a biztosítási szakértő sem tudta megmagyarázni, hogyan tudott bármelyik gyerek is karcolás nélkül megmenekülni.
8.
A két és fél éves lányomat egyik este fürdés közben a feleségemmel együtt felvilágosítottuk arról, milyen fontos tisztán tartania a nemi szervét. Erre egyszerűen azt válaszolta: „Ó, senki nem mos meg ott szivaccsal! Egy éjjel próbálkoztak. Berúgták az ajtót, de visszaütöttem. Meghaltam és most itt vagyok.” Ezt úgy mondta, mintha semmiség lett volna.
9.
A 3 éves lányom újszülött kisöccse mellett álldogált. Amikor már egy ideje nézte, odafordult hozzám és azt mondta: „Apu, ez egy szörny… el kell temetnünk!”
10.
– Miért sírsz?
– Rossz ember!
– Milyen rossz ember?
– Ott!
Mögém mutatott, a szoba sötét sarka felé. Ahogy oda fordultam, a könyvespolcon lévő lámpa leesett.
Aznap este a mi ágyunkban aludt.
11.
Anyám vigyázott a lányomra, amíg én orvosnál voltam. Hirtelen közölte: „Ó ne, nagyi! Anya nem jön többé haza ma. Súlyos, súlyos balesete volt. Nem tud eljönni ma értünk.” Valóban balesetem volt ugyanabban a pillanatban, és kis híján meghaltam. Akkor még senki nem értesítettek a családomból.
Ha téged is kirázott a hideg a történetektől, oszd meg a cikket!
