Amikor még tudtunk örülni a hónak…
Amikor még nem volt számítógép, sem okostelefon, vagy tablet… amikor még tudtunk örülni a hónak, és barátainkkal kimentünk az utcára szánkózni…
Ilyenek voltak a telek a régi Budapesten!
Hólapátolás, hósapkás szfinx, jeges Duna, síelők tömege a Fogaskerekűn. Ilyen volt a téli Budapest a múlt században.
A tél egészen más városon, mint falun. Ha beköszönt a fagyos hideg és nagy hó zúdul a földre, falun minden lecsendesedik, lelassul. Az emberek behúzódnak a meleg szobába, s csak a legszükségesebb dolgok miatt lépnek ki a hideg külvilágba.
A városban azonban ilyenkor sem állhat meg az élet: dolgozni kell menni, iskolába, óvodába vinni-hozni a gyereket, vásárolni, szórakozni. A Budapest Gyűjtemény fotóiból készült válogatásból bepillanthattok a régi pestiek téli életébe.
Mindnyájan emlékszünk, már akik túl vagyunk a negyvenen, az 1987-es tél napokig tartó hatalmas havazására. Budapesten leálltak a villamosok, buszok, az autók is mozdulatlanná dermedtek, az utcák, körutak üresen, hófehér csendben ragyogtak. És akkor végre bárhol lehetett sétálni, akár a Múzeum körút közepén is.
Sok éve már nincs ilyen sok hó. De, hogy hetven-nyolcvan éve nem volt ritkaság, azt néhány archív képpel igazoljuk. Kellemes didergést!
Jeges Duna, ismeretlen szerző felvétele, 1925.