15 alkalom, amikor a gyerekek megmutatták, milyen az IGAZI felfordulás – CSAK erős idegzetűeknek!
Ha síri csend uralkodik a gyerekszobában, az csak három dolgot jelenthet. Egy: alszik. Kettő: már kirepült a fészekből (nem szó szerint). Három: inkább be se nézz, menekülj, ahogy a lábad bírja! Egy bizonyos szint után ugyanis egyszerűbb lesz költözni, mint eltakarítani azt a szörnyűséget, amit a kis bűbáj produkált. Borcsa gyűjteménye a szülők Facebookon és Instagramon közkinccsé tett, valóban megtörtént eseményekről ad egy elég vicces válogatást. Íme, a 15 kedvencünk a kiskorúak által generált gigafelfordulások közül, no meg egy kis személyes hangú bevezető a mi Fiala Borcsánk életéből.
–
Egy időben iszonyú vagányan bepróbálkoztam azzal az elmeroggyant kísérlettel, hogy angolórát tartok délutánonként otthon, mégpedig úgy, hogy az akkor még csak óvodáskorú gyermekeim is az ingatlanban tartózkodtak. Na, ez az, amit extrém sportnak hívnak, joggal. Akarod tudni, hogy sikerült? Nyilvánvaló: borzasztóan.
A roggyanásig átlevegőztetett, kifárasztott, megszórakoztatott, jóllakatott gyerekeket betereltem a megfelelő instrukciókkal a szobájukba, és a lelkükre kötöttem, ha aznap este nem egy árvaházban tervezik álomra hajtani a buksi fejecskéjüket, akkor lécci egy órára kurvára kustipisti legyen, hogy anyu meg tudja keresni a fagyira valót. Értitek, drágaságaim? Értették. Vagy legalábbis igyekeztek nagyon meggyőzően bólogatni.
Az órám elkezdődött, én pedig a konyhaasztalhoz szögezve és a diákom pöszmögésére fittyet hányva egyre csak a fülemet hegyeztem: nem szűrődnek-e ki gyanús zajok a gyerekszobából. Nem szűrődtek. Olyan néma csend honolt odabent, mint a városszéli temetőben éjfélkor.
Így persze az órám végén, amikor gyanútlanul belibbentem a két kis ártatlanság lakhelyére, hogy megdicsérjem őket jó magaviseletükért, fél percig még mindig csönd volt. Dermedt, néma csönd, amit csak az állam padlón való koppanása hasított félbe. El sem tudtam képzelni, hogyan volt képes laza hatvan perc leforgása alatt ekkora felfordulást csinálni az én két kis szívem csücske. A padlót beborította az összes játékuk eklektikus keveréke: plüssmacik, legófigurák, babák, könyvek és matchboxok hevertek szanaszéjjel. A falakról vastagon csorgott le a felkent gyümölcsjoghurt. A padló repedéseibe gyurmát tömködtek, majd az egész káoszt gavallérosan beszórták kekszmorzsával.
Akkor és ott valami összetört bennem. Szívembe jóság helyett gonosz érzések költöztek. Azóta ha meglátok egy első gyermekét váró kismamát, amint boldogan mosolyogva simogatja a pocakját, kárörvendő kacajt hallatok magamban.
És persze amikor ezeket a képeket megláttam, akkor is sátáni vigyor terült szét az arcomon. De jó, hogy más kölke is produkál ilyen szörnyűségeket! Háháháhááá!
Íme, a gyermeki kupigyártás négy fő kategóriája:
1. Zsuzsi segít anyukának
Ha ettől nem lesz a kedves mamának mogyoróallergiája…
2. A tojásfejű vitéz hőstettei
Hogy ÉN? Milyen tojást?!
3. Van bennük kakaó
Ő volt!
4. Süssünk-süssünk valamit!
Azt is megmondom, hogy mit…
5. Gajra vágott technika
De bitang jó lehetett felkenni!
6. Örök emlék a gyermeki szeretetről
Az érzés, ami per pillanat nem kölcsönös…
7. A betűk varázsa
„Mi csak ki akartuk próbálni, milyen a Scrabble…”
8. Az „akkor még jó ötletnek tűnt” kategória
Ha-ha-ha, havazik!
9. Most mi a baj, de tényleg?
Hu-hu-hu, hull a hó!
10. Zöld erdőben jártam…
„Hulk bejött és elolvadt”
11. Nagggyon baba!
„Tessék, így már sokkal jobban néz ki!”
12. Freskóművészek a ház körül
A párhuzamosok nem a végtelenben, hanem már a kanapén találkoznak
13. A művészet az egy szép dolog!
Végre átment a szülőknek is az üzi: UTÁLOM a délutáni alvást!
14. Zebrát csinálok a kutyámból…
Így sokkal kevésbé néz majd ki félelmetes harci kutyának!
15. Tetszik, ugye?
A vécén ülni tényleg dögunalom!
