Először találkozott a lebénult kisfiú és a terapeuta kutya. Ami egy hónappal később történt teljesen lenyűgözött!

Az élet váratlan és sokszor kegyetlen fordulataiban bármelyik pillanatban megváltozhat minden és átrendeződhet sorsunk. Ezekben a helyzetekben azonban mindig marad valami, ami reményt ad és hitet, valami amiért érdemes lábra állni.

A következő történet egy kisfiú tragikus esete, aki arra tanít, hogy a gyógyuláshoz vezető úton nemcsak a családra hanem különleges négylábú segtőkre is számíthatunk.

Caleb egy Utah államban élő kisfiú, aki súlyos autóbalesetet szenvedett, amelyben elveszítette testvéreit és szüleit. Caleb nagymértékű agyrázkódást kapott a baleset során, idegrendszere a trauma következtében maradandó sérűléseknek lett kitéve, milliónyi értékes, a fejlődéséhez szükséges neuront károsítva. Ezenkívül combnyaktörése, térd és kéztörése is lett.

A nagymama, aki sokkos állapotba rohant a korházba a kis túlélőhöz, elmeséli, hogy nem tudta mennyi az esélye annak, hogy az intenziv terápián fekvő Caleb valaha is felépüljön.

A baleset utáni első hetekben a kisfiú állapota alig javult és a nagymama nagyon elkeseredett, de nem adta fel a harcot, hanem lázasan kutatott minden lehetséges módot, hogy segíthessen unokájának a felépülés folyamatában. Így jelent meg COLONEL, a Golden Retriever, aki szelídségével már első nap nagy változást hozott a kisfiú állapotában. Ez volt az a kulcsfontosságú pillanat, amikor mindenki elkezdett bízni abban, hogy a Caleb meggyógyulhat.

Aránylag rövid idő alatt Caleb és a négylábú terapeuta szoros barátságot kötöttek és a fiu állapota úgy testileg mint lelkileg gyógyulásnak indult.

A kinetóterapeuták játékos módon segítették a gyógyulást úgy helyezve el a sérült gyermek mellé a kutyust, hogy a beteg kisgyerek mindent megtegyen hogy elérhesse és megsimogassa. Ezáltal nemcsak a mozgáskoordinációban segítették hanem lelkileg is, hogy megtapasztalhassa a kutyus által a kötődést és az érzelmek kifejezését. Colonel mindvégig, mintha tudatában lenne, hogy mennyire fontos a jelenléte a beteg mellett soha nem mozdult el az ágya mellől. Caleb akárhányszor meglátta a kutyust egyre energikusasabb lett és egyre vidámabb, rohamosan nyerve vissza ezzel párhúzamban a fizikai egészségét és újabbnál újabb lépéseket és komplex mozdulatokat tanulva meg.

Annak ellenére hogy a terápia elején a kissrác alig volt képes megmozdulni, a kutyusterápia kezdete után egy hónappal már újra megtanult járni és beszélni és játszani a kedvenccel, habár azért még a szemei tükrözték az átélt trauma és szenvedés jeleit.

Egyike az állatokkal végzett terápiák nagy előnyének az, hogy segít megfeledkezni az ellenséges és rideg kórházi körülményekről, ami a gyermekek esetében különösen fontos. Amikor megjelenik az állat a gyermek megfeledkezik arról, hogy valójában terápia zajlik és számára az egész egy könnyed és önfeledt játékká válik mozgosítva az energetikai, fizikai és érzelmi tartalékait.

Caleb mindig szeretettel emlékszik a négylábú segítőjére, akit a megmentőjének tart és akinek bevallása szerint élete végéig hálás marad.