A boldog házasság 7 titka
A boldogság szót kiejteni manapság istenkáromlás? Szomorú tendencia, de mostanság minden boldog élettel kapcsolatos kezdeményezést, kurzust, megmozdulást, írott vagy íratlan sajtót, netán könyvet szkeptikus fenntartással fogadunk. Mert biztos, hogy lesz benne egy kis ragacsos ömlengés a pozitív gondolkodásról, Pál apostoli szeretetről, feng shuiról, ezotériáról, vagy éppen az univerzum kérd és megadatik törvényeiről, melyekről mi, kétkedők, nem tudunk skrupulus nélkül nyilatkozni.
John Gottman a Boldog házasság hét titka című könyve csak nemrég akadt a kezem ügyébe. De mivel minden spirituális, érzékfölötti és univerzális októl függetlenül eltökélten vallom, hogy nincsenek véletlenek, ezért az sem véletlen, hogy e lebilincselő „tananyag” üzenetei csak a napokban jutottak el hozzám. A könyv címe már heves felemás érzésekkel töltött el, jöttek újra a kétségek, hogy a címválasztás nem éppen szerencsés. Mert pontosan olyan, mint női magazinok lájkvadász posztjainak címei, melyre, mint éhes pillangók röppennek rá a hosszabb, összetettebb szövegeket olvasni, elemezni, és érteni egyre inkább nem szerető olvasók. Ez a könyv azonban nem prostituálta magát, nem szeretett volna bestseller lenni, és nem akart semmilyen top tízben tündökölni. Célja kizárólag segítségnyújtás, és a horizont tágítása, hogy kicsit lássunk, befogadjunk és elfogadjunk többet, mint a hatalmas, makacs, fafejű egónk.
1. Az egyik titok Gottman nézete szerint az egymás iránt érzett mély, szeretetteljes barátság. Ez túlmutat a szerelmes szenvedélyen, szexualitáson, mert ha csupán ezekre épül a kapcsolati vár, egy kis probléma fuvallatától könnyen, erőtlenül kártyavárként dől romba. Nincs ok a félelemre, ha barátság egy szeretetkapcsolatban ütésálló, sziklaszilárd betonalap. Végignézek a társamon. Vajon barátom lenne-e, ha csak szimplán embertársak lennénk ezen a földön? Szimpatikus lenne, bírnám, nevetnék a viccein, szeretnék a közelében lenni, élvezettel vitáznék vele, lenne-e a bajtársam? Az más kérdés, hogy életünk könyve másképp íródott, szeretők, szerelmesek lettünk, vonzódunk egymáshoz, működik a kémia. Az első és legfontosabb titok tehát: olyan embert válasszunk társunknak, aki barátként is tökéletesen funkcionál.
2. A második fontos szempont, legyen „szeretettérképünk” a másikról, vagyis részletesen ismernünk kell, meg kell őt tanulnunk, erősségeit, gyengeségeit, félelmeit, reményeit, céljait, aggodalmait. Ismerősen kell járnunk-kelnünk a világában, ez nem azt jelenti, hogy minden lépéséről tudnunk kell, vagy, hogy nem hagyunk számára elegendő teret. Nézzünk rá, tekintsünk rá úgy, mintha először látnánk. Lépjünk ki a megszokás monotóniájából és fedezzük fel újra mennyi szeretnivaló, különleges tulajdonság rejlik a másikban, hiszen éppen ezért figyeltünk fel rá annak idején.
3. Forduljunk valóban egymás felé, legyen a figyelem elsődleges. Ha csak napi tíz percre, az már stabilizálja a kibillenni készülő lelkivilágot. Odaadó, érdeklődő, osztatlan figyelem legyen. Ne a sminktükör elől pislogva, ne a kedvenc sorozatot bámulva, ne a konyhából kiabálva, hanem igazi, egymás szemébe tekintő, teljes elmével odafigyelő kommunikáció legyen.
4. Fontosak az engedés-gyakorlatok. Amikor mélyen magamba tekintek, és elgondolkodom azon, vajon megéri-e tényleg ölre menő vitát folytatni csip-csup ügyeken. Fontossági sorrend kell, és kimondani végre, a fogkrémtubus kinyomásának helye, vagy a kenyérszeletelési módozat nem éri meg a harcot. Engedni nem gyengeség, hanem a másik jogainak tiszteletben tartása.
5. Próbálkozzunk többször „javítási kísérletekkel”. Ez azt jelenti, hogy az egymás közötti feszült, negatív légkör pillanatok alatt feloldható humorral, iróniával, egyezményes jelekkel. Ennek a lényege azonban az, hogy aki javítási kísérletet tesz, le tud mondani sértett duzzogásáról, mert fontosabb számára egy kiegyensúlyozott, harmonikus állapot.
6. Igyekezzünk csak a megoldható konfliktusokat kezelni. Szelektáljunk, mit érdemes, és mit nem érdemes megoldani, mert előfordul, hogy feloldhatatlan ellentétek feszülnek két ember között, ezekkel vagy megpróbálunk együtt létezni, vagy nem.
7. Végül pedig, adjunk a kapcsolatnak értelmet, hagyományt, saját szokásokat, teremtsünk egy megbonthatatlan mikrokultúrát, ahol az állandóság, az ismétlődő szokások, a hagyományok adják a biztonságot. Ha ez az összetartó, szeretetteljes légkör megvan, a nézeteltérések kevésbé intenzívek.
Gottman foglalkozását tekintve „házasságkutató”, de lehetne párkapcsolati tanácsadó, családállító rendszerterapeuta, mediátor, tehát illethetjük őt bármilyen mai divatos, párkapcsolati klinikákon szárba szökkent kifejezéssel. Szerinte azonban a különböző párkapcsolat mentő tréningek, vagy házassági tanácsadók az esetek nagy többségében egy idő után csődöt mondanak, a problémák nem oldódnak meg, a párok ugyanazokat a bevésődött, hibás mintákat kezdik követni újra, majd visszasüllyednek ugyanoda, ahol voltak. Vagy eljön az apokalipszis, és elválnak. Gottman mikrofonokkal és kamerákkal felszerelt úgynevezett „szeretet laborokat” állított fel, ahol éveken át házaspárok ezreinek mindennapos viselkedését tanulmányozta, olyanokét, akik harmonikus egyetértésben élték napjaikat, akik válófélben voltak, és azokét is, akik nem is sejtették a jövőt, hogy néhány év múlva el fognak válni. Azt kérte, amennyire lehet, tekintsenek el a technikai eszközöktől és nyugodtan, fesztelenül, természetesen éljék életüket. Gottman doktor a teljesen hétköznapi kommunikációs stílus elemzésével 91\% biztonsággal megjósolhatóvá teszi a válást. Hogy a százalék pontosan több, vagy kevesebb, nem fontos. Sokkal inkább árulkodóbb, hogyan kommunikálnak a párok nyugalmi helyzetben, vagyis a felek közötti hétköznapi témákról folyó, tét nélküli interakció sokkal inkább fellebbenti a fátylat egy kapcsolat milyenségéről. Gottman szerint a sikeres konfliktuskezelés megtanulása önmagában még nem elegendő, mert igenis vannak konfliktusok, amelyek nem kezelhetők, és ellentétek, amelyek kibékíthetetlenek. Ezekkel vagy megtanulunk együtt élni, vagy nem.
Milyen egyszerű igaz? John Gottman könyve nem csodaszer, lehet, hogy nem jelent majd gyógyírt megbicsaklott, törött szárnyú párkapcsolatok feljavítására. És nem tananyag, nem lehet bebiflázni, mégis ajánlott, vagy inkább kötelező irodalom minden szingli életformáját elkötelezetten feladó, házassági, vagy párkapcsolati boldog monogámiát önként és örömmel választó felnőtt férfinak és nőnek.
