Minél szomorúbbak, annál intelligensebbek vagyunk?

Vajon igaz ez az elmélet?

Ernest Hemingway szavaival élve: “Az intelligencia a legritkább esetben jár együtt boldogsággal.” Ezt valószínűleg nehéz megemészteni. Már régóta úgy tartják, hogy az okos emberek vállát sokkal inkább nyomja a dolgok súlya, hiszen sokkal többet agyal rajtuk. De vajon mi az igazság e mögött az elmélet mögött?

Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a “tudatlanság boldogság”. Majdnem egy évszázaddal ezelőtt egy igen érdekes IQ-tesztből kiderült az igazság. Lewis Terman pszichológus egy kaliforniai iskolában 1500 tehetséges gyermeket választott ki, akiknek az IQ-juk 140, vagy magasabb volt (80 gyermeknek 170 felett volt…). Az érzelmi állapotukat a mai napig tanulmányozzák.

A leghíresebb a gyermekek közül Jess Oppenheimer volt, az ‘I love Lucy’ című amerikai klasszikus komédia megalkotója. Terman arra a következtetésre jutott, hogy az intelligencia, és az életben elért dolgok összefüggésben vannak egymással. Oppenheimer volt a kivétel, akinek esetében az intelligencia mellé sikeres élet is társult. A többi gyermekből rendőr, gépíró, vagy hasonló lett.

A pszichológusok arra számítottak, hogy az alkoholizmus, a válás és az öngyilkosság aránya ezeknél a vizsgált embereknél kisebb lesz, de meglepő módon ugyanannyi, mint az országos átlag.

80 éves korukban megkérdezték őket, hogyan értékelnék az életüket. Erre a kérdésre a vizsgált alanyok nagy része azt a választ adta, hogy beteljesületlennek érzik a vágyaikat, és nem ilyen életre számítottak.

Ez a közös a legtöbb intelligens emberben. Mivel könnyebben észreveszik a világ hibáit, így nehezebben érnek el dolgokat, azt gondolják, nem képesek rá.

Ne felejtsd el megosztani.