Mese a királyról, aki a boldogságot kereste

betöltés...

Sok-sok évvel ezelőtt élt egy király, aki fényűző élete ellenére nem volt boldog, és nem volt megbékélve önmagával. Egyik nap fültanúja volt a király annak, hogy az egyik szolgája énekel. Megkérdezte tőle, miért van az, hogy ő, az ország leghatalmasabb embere és elsőszámú vezetője boldogtalan és komor, míg egy alázatos szolgának sok boldogsága van az életben.

„Miért vagy ennyire boldog” – hangzott a kérdés.

„Felség, én nem vagyok több, mint egy szolga, családomnak nincs szüksége egyébre, mint egy hajlékra a fejünk felett, és meleg ételre, hogy tele legyen a hasunk” – hangzott a felelet.

A király nem volt elégedett a válasszal, és a bizalmas tanácsadójához fordult az ügyben, aki miután meghallgatta a történetet, úgy válaszolt:

„Felség, én azt gondolom, hogy a szolga nem tagja a 99-esek klubjának”.

A király ámuldozva kérdezett a 99-esek klubjáról, hiszen soha nem hallott erről. A tanácsadó ekkor azt mondta: ahhoz hogy megértse, valójában mit is takar a megnevezés, tegyen 99 aranypénzt egy zacskóba, és azt hagyja ott a szolga házának ajtaja előtt.

A szolga miután megtalálta a zacskót, bevitte a házba, ahol roppant megörültek a váratlan ajándéknak. A szolga többször megszámolta a pénzt, és nem tudott napirendre térni a felett, hogy hiányzik még egy érme. Úgy gondolkodott, hogy senki nem hagyna valakinek az ajtajában 99 aranyat. Mindenhol kereste a hiányzó érmét, hogy felkerekítse az összeget, de nem találta sehol.

Ekkor úgy döntött, minden eddiginél többet kell dolgoznia ahhoz, hogy megkeresse az egy aranyat. Attól a naptól kezdve megváltozott a szolga élete: rendkívül sokat dolgozott, morcossá vált, kritizálta a családját, amiért nem segítenek eleget neki. Még az éneklést is abbahagyta. A király tanúja volt a drasztikus átalakulásnak, ami teljesen zavarba ejtette, és ismét a tanácsadójához fordult.

A válasz a következő volt: „Felség, a szolga most lépett be a 99-esek klubjába. A 99-esek klubja nem más, mint a generikus neve azoknak az embereknek, akiknek elegendő okuk lenne a boldogságra, de soha sem elégedettek, mivel folyton többre vágynak, többet akarnak, és folyamatosan azért a pluszért harcolnak, azt mondván maguknak: ezt még el kell érnem, és utána egész életemben boldog és elégedett leszek”.

Hozzátette: a nagyon kevéssel is boldogok lehetünk az életben, azonban abban a pillanatban, hogy többet, jobbat kapunk, elkezdünk még többre vágyni. Ettől pedig álmatlanság lesz úrrá rajtunk, és fájdalmat okozunk a körülöttünk élő embereknek. Mindezt azért, mert az igényeink és vágyaink folyamatosan nőnek.

forrás

betöltés...