Ilyen gyönyörű fotókat még nem láttunk a magányról

A kis zsákfaluban, Rózsi néni portáján mintha megállt volna az idő.

Csendes magányról mesélnek ezek a fényképek. Magyarország északi részén, Palócföldön készültek, egy olyan kicsi zsákfaluban, amit a helyiek szerint még az oroszok sem találtak meg a világháború idején. A képeket készítő Mohos Zsófia gyermekkora óta ismeri Rózsi nénit. Három éve viszont rendszeresen ellátogat hozzá azzal a céllal, hogy megkérje, meséljen neki a régi időkről, a saját életéről.

“Tizenketten voltunk testvérek. Mindegyikünknek egy-egy ruhája volt, amit édesanyánk varrt. Sokára mentem férjhez, már 21 elmúltam.”

“Éjjelente három rózsafűzért is elmondok. Mások azt mesélik, ha nem tudnak aludni, bekapcsolják a tévét. Engem nem köt le az ilyesmi. A fiatalokért imádkozom leggyakrabban.”

“A legfontosabb a hit, a remény és a szeretet. Hol lennék én most e három nélkül?”

“Nem tudom, jövőre hogyan tudnám behordani a fát, de minden megoldódik. Három éve kórházba kerültem és meg akartak műteni de én nem engedtem. Mi lett volna addig a tyúkokkal, meg a kerttel?”

“Néha azt gondolom, nincs már értelme a nagy kertnek. Aztán eljön a tavasz, eljön az idő hogy felszántassam, sokba kerül, na, de ez a rendje a dolgoknak… Vigyél egy kis petrezselymet és adok még bazsalikomot, frisset. Küldenék haza szilvát is, de hát idén nem sok volt sajnos.”